Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álmodik a nyomor

2010.09.05

Szerencse illata úszik a vágyban,
lesepri mind, ami mardosó kétség,
forgószél kapja, ködfüggöny lebben,
aranyalmát majszol,
röhög a szegénység. 

Szűz kezek nyúlnak, ó ha érinthetnék,
bankár billenti fején a kalapot.
Rég kopott vallások helyébe a vágy
léha istent keres: legyél 
urunk, ha te is akarod.

Tengertől ölelve gyöngyszem szigetén
aranyhal vacog, üveggömbbe zárva.
Túl sok a kívánság kifogyott a varázs,
nyitná a börtönét,
csak vergődik az árva.

Huzat csapta ajtó töri szét az álmot,
feje felett csattog, lépcsőzik a háznép.
A semmit mímelve, most a tüdeje sem sípol, 
lábát jól behúzza, mert 
jaj neki: valaki ha rálép.

 

 

2010.09.05

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.