Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az óceán haramiái

Az óceán haramiái

 

Bosszú és irigység házasságra lépett,

esküdött, átkozott, Mandzsúria égett.

Olajért kutatott, a hatalmi mámor,

gyilkolt a veszettség közelben és távol.

 

Japán császárnak, az isteni vezérnek,

gyilokja bombája, ereje temérdek.

Várták az időt, mikor lesz alkalom,

hogy Hawaii szigetét rázza a borzalom.

 

Ezer szem vizslatta Pearl Harbor életét,

hajóknak, ágyúknak s repülők tételét.

Mesterkém jelére indult az armada,

Óceániának megveszett farkasa.

 

Lelkes este volt, majd az éjjel is vidám,

zengett a zene, a dobok és a gitár.

Senki nem sejtette, katona, sem polgár,

tűzbe vész itt minden, büszkeség és dollár.

Ezer vész közelgett, az éj leple alatt

hadihajók torpedóval, s nagy égi had.

Százával repülők bombákkal terhelve,

mikor és hol ölnek, ki volt az tervelve.

 

Repteret tépték, mint sasok a verebet,

lángokba borítva hangárt és gépeket.

Sorjáztak a vadak, hullottak a bombák,

a büszke ezredet romhalmazra dobták.

 

Újabb száz vészmadár körözött féktelen,

lett a kikötőben végtelen félelem.

Torpedók siklottak, vas hullott az égből,

Merültek a hajók, ellenség tüzétől.

 

Büszke armadának elsüllyedt álma ott,

siratta hadát az Egyesült Államok.

Oda a sok hajó, több ezer ember

oda a sok vitéz, elvéreztek menten.

 

Tették ezt mámorral, hadüzenet nélkül,

nem is sejtették, hogy saját sírjuk mélyül.

Pearl Harbornál ásták, Hirosima sírját,

Japán nagy fájdalmát azóta is sírják.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.