Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dugovics Titusz igaz története

...........................................................

          – Több ezren mindkét parton. Háromszor annyian vannak az innenső parton, mint ez a sereg itt, a másik parton is sok ezren jönnek; úgy mondta az atya.

            – Kapitány uram, már vár a könnyű csónak a nyolc evezőssel! – jelentette a partról szalajtott fiú.

            Ment a futár azonnal, a lovat ránk bízta. Nem csak hozzánk jött, hanem elsősorban Szilágyi uramnak vitte a hírt a Nándorfehérvár kapitányának.

            A következő napokban jöttek a dereglyék le a Száván. A várból futárt küldtek, hogy minden hajó ereszkedjen lefelé, de ha a vár közelébe érnek, gyülekezzenek a bal part mentén, és amikor besötétedik, evezzenek fel a Duna kis medrén, hogy rejtve maradhassanak. A várból is eveztek át éjszakánként, hogy ha jön a hír, hogy Hunyadi János hajósai támadni akarnak, akkor mi is ott lehessünk. Ott akartam lenni a hajón, elvégre én is vízi ember voltam, de még volt valami, ami mintha rágott volna belül a lelkemnél – nekem ott feladatom lesz.

            Türelmetlenül vártuk mikor induljunk, mert mi már annyira felsettenkedtünk a part mentén, hogy az első dereglyéből látni lehetett az egymáshoz kötözött lehorgonyzott török hajókat.

            Valóban parttól partig értek, tömve voltak harcosokkal.  A túloldalon néhány száz lovast lehetett látni, de azokat nehéz lett volna megtámadni. Tudtuk, hogy délelőtt a török zárig érhetnek a keresztény hajók, mégis váratlan volt, amikor kora délelőtt harci zajt hozott a szél.

 

Öldöklés a Dunán

 

            Evezett mindenki, hogy le ne késsük a csatát: Zimonyig a kitaposott parton vontatólovakat ostoroztak, hogy a nagyobb hajók lendületbe jöjjenek, az apróbb csónakokról pedig azt figyelték, mikor érnek olyan közel, hogy lándzsát dobhassanak. Szinte piros volt a víz, mert hullák úsztak az evezőlapátok között, de volt, hogy sebesült üvöltözött, hogy húzza ki valaki. Sodort a víz mindent lefelé, ami a harcban gazdátlanná vált.

            Órák teltek el, mire annyira közel értünk, hogy nyilazhassunk, de nem a szárazföldön voltunk, így ha nem eveztünk, azonnal távolodtunk. Az lett a cél, hogy vasmacskát dobhassunk valamelyik hajóra és mellé húzzuk magunkat. Verték a láncot, amikor a vasmacska átrepült, de akkor már dobtuk a lándzsát többen is. Annyira vad volt a harc, hogy szinte a mi legényünk teste mellet is eldobtuk a gyilkos botot, hogy a janicsárt, leszúrjuk.

Óriási zsongássá olvadt az üvöltözés, a haldoklók rángatózva hörögtek, fogva volt mindenki, nem volt menekülés.

 Hunyadi kapitány hajósai az életükért harcoltak, visszavonulni nem tudtak, mert a víz sodra nekiszorította a hajóikat az ellenségnek. A törökök, már látták a vesztüket, amikor sikerült felérnünk hozzájuk, de a hajóik láncolva voltak, nem tudtak elmozdulni. Két hajóval arrébb kegyetlen tusa dúlt. Egy rekedt fiatal fiú hangja túlszárnyalta a vasak csattanását, a kiabálást, a nyögéseket. Látszott, hogy egyszerű keresztes vitéz, mert nem volt úri kinézete, de az úgy káromkodott, hogy talán még a zimonyi várban is meghallották. Szinte elakadt néha a recsegő hang, és sikoltozásba ment át, majd Jézusért kiáltott, de amikor újra lendületbe jött, mert levert valakit, egyszerre imádkozott és káromkodott, majd köhögve félrehúzódott, amíg levegőhöz jutott.

            Már láttam is, hogy melyik lehet az a fiú. Azon a hajón, már folyt a harc az első percektől, mert a két szembeálló hajó egyforma nagyságú volt, és nem bírtak egymással. Egyik török dereglyén, ahonnan nyilaztam, már csak mi voltunk keresztesek, de a szomszédos hajó nagyobb volt, azon keményen tartották magukat a törökök. Sánc volt előttük fából, az mögül szúrtak, vagy néha kiugorva lecsapták a keresztényt, aki be akart mászni. Hiába voltunk a hajó urai, a láncot nem bírtuk leverni, hogy szétszakítsuk a hajózárat, hát tüzet próbáltunk csiholni. Láttuk, a part melletti részen égett már a fedélzet több helyen is. Mintha nézősereg integetett volna, mindkét parton óriási tömeg tombolt. Leverték már a parton felvonult török csapatokat, és nagyon jöttek volna széttépni az utolsó hajót is, de nem tudtak átugrani a lehorgonyzott füstölgő hajókhoz, mert a szélsőket már rég elvitte a víz.

A kegyetlenül káromkodó vitéz hangja ott túl, sírós kétségbeesett üvöltésbe ment át, hogy mindnyájan odakaptuk a fejünket. Láttam, hogy magára maradt, mert a mellette védekező katona csurom vér volt, úgy tűnt, hamarosan összeesik, a másik két társát pedig lándzsa verte át. Pár lépéssel a szomszédos hajóra ugrottam, és a meglepett törököt úgy csaptam oldalba, hogy fellökte a két másikat. A következő pillanatban már a gerendasáncon nekifutva átugrottam a következő hajóra. Nagyon megleptem a támadókat, mer már egyetlen csapás kellett volna a győzelmükhöz, de így, a kormos káromkodó legény el tudott ugrani a kard elől. Ott voltak mögöttem a társaim is, akik pillanatok alatt eltakarították a kimerült hitetleneket. Fordultam volna a fiú felé, had lássam közelről is a nagyszerű harcost, de nem volt sehol. Léptem a korláthoz, azt gondoltam, tán a vízbe esett? Éppen akkor vágta neki az örvénylő víz a másik hajónak Meg akart kapaszkodni, de nem volt mibe, így lassan kisodródott, vitték a habok. Egy szempillantás alatt döntenem kellett, mit tegyek? Nem ugorhattam le én is, hogy segítsek neki, hát lelöktem a gerendát, ami ott billegett a szétvert evezők felett. Jó pár lépéssel elsodródott már, amikor a gerenda a vízbe csapódott, de mégis olyan élesen láttam a képét, mintha az orrom előtt lett volna: Tágra nyíltak a szemei, és mintha mosoly suhant volna át az arcán.  Lehet, hogy közeledtek egymáshoz, de már túl messze sodródtak, így senki sem tudta, sikerült-e elkapnia a rönköt.

            – Sebesült volt? – néztem a mellettem kapaszkodó legényre.

            – Nem láttam, hogy véres lett volna a víz körülötte.

            – Ha szerencséje van, valamelyik csónakból észreveszik arra lejjebb, hogy élőt visz a víz, vagy esetleg a várhoz tudja irányítani magát, mert ha túlmegy a váron, a törökök halásszák ki.

            Hamarosan vége lett a hajós csatának, a lelkes sereg nem akart kegyelmezni a maradék ellenségnek sem; festették velük a vizet. Vitettük magunkat lefelé, tele volt a csónakunk emberrel. Igyekeztünk a part felé evezni, mert mi nem akartunk a várba menni, minket várt a vezérünk Kapisztrán János a parton. Óriási lett a keresztesek szegényes tábora. Még a Duna túlpartjáról is eveztek át, bár az atya parancsba adta, hogy maradjanak, nehogy a török átkeljen, és kikerülve mindkét várat, rabolni induljon Szeged felé. Akkor láttam életemben először közelről Hunyadi Jánost. Már sötétedett, amikor a lovaikat a csónakok mögé kötve vízre szállt a katonáival. Azok mások voltak, mint a mi lelkes seregünk. Nem kiabáltak, hanem a parancsnokaikra figyelve azonnal tudták mit kell tenniük. Mi csak arra ügyeltünk, merre mennek az elsők, és mindenki azokat követte.

            A sérült, vagy gyenge lovakat leölették, azokat gyors csónakokon hordták át a Száván. Még aznap társzekerek értek a Zimonyi kikötőhöz, onnan kellett kétszáz keresztesnek berakodni a kisebb nagyobb hajókba, és indultak a nagy várba. Egész éjjel jártak a hajók, vitték az embereket, és az élelmet.

Hajnalodott már, amikor bevackolhattam magamat a betegek, sebesültek közé. Azt hittem, azonnal elalszom, mert a fáradtság szinte lehúzott a földre, de amikor lehunytam a szememet, újra láttam a vitéz arcát, ahogy igyekszik a gerenda közelébe úszni, hogy elkaphassa. Így félálomban még a szemei is tisztán előttem voltak, és a mosolya… Vagy álmodom, vagy csak a fáradtság teszi gondoltam, mert annyira ismerősnek tűnt most az az arc. Csak bele ne hülyüljek, ebbe a vérzivataros napokba, futott még át az agyamon, aztán elaludtam.

            Amikor felébredtem, már magasan volt a nap, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Az tett talán igazán zavarodottá, hogy vagy negyven olyan keresztest fedeztem fel a sebesültek között, akik ott sem voltak a török hajók szétverésénél. Nekik arra kellett csak vigyázni, nehogy átkeljenek az ellenséges gyalogosok a Száván.

– Hol vágtak meg öcsém? – kérdeztem egy fiút, akivel már többször is áteveztem a várba.

– Védtük a partot, akkor.

– Át akartak kelni mégis? Este ezt nem mondta senki.

– Ki mondta volna, ha nem is jártál a táborban!

– Nagy harc volt?

– Nagyon nagy! Piros lett a folyónak ez a fele. Még a várból is lőtték a vizet, mert annyi csónakot hoztak át a Szávára, hogy alig látszott tőlük a túlpart.

 A következő időszakban minden nap legalább egyszer áteveztem én is a várba, hogy ott, a sebesülések helyszínén segítsek a kötözéseknél, és hogy én magam adjam át az embereim által gyűjtött gyógyító füveket a várbéli orvoslóknak.

Biztosan volt másik Titusz nevű ember is, mert mintha messziről, a külsővár falairól azt hallottam volna kiabálni, hogy: Titusz! Titusz! Nem is csak egyszer, mert mintha akkor is felsejlett volna a kiáltás az ágyúdörgések között, amikor indultunk le a vízivárba. Lehet, hogy csak az én bolond eszem hallja, hessegettem el az emléket, de ha mégis kiáltotta vaki, az is természetes, mert akár száz Titusz is lehet ennyi ember között.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Проститутки Краснодара

(AmuelKet, 2018.10.12 22:49)

<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru>Проститутки в Краснодаре</a>
<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/>Индивидуалки в Краснодаре</a>
<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru/massage-salons/>Массажные салоны в Краснодаре</a>
<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/vyezd/>Выезд индивидуалок в Краснодаре</a>
<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/1000-rubley/>Недорогие проститутки</a>
<a href=https://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/znakomstva/>Секс знакомства Краснодара в Краснодаре</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru>Шлюхи в Краснодаре</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/>Индивидуалки в Краснодаре</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru/massage-salons/>Массажные салоны в Краснодаре</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/vyezd/>Выезд шлюхи в Краснодаре</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/1000-rubley/>Недорогие шлюшки Краснодара</a>
<a href=http://www.prostitutki-krasnodar.ru/individuals/znakomstva/>Секс знакомства в Краснодаре</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru>Проститутки Краснодара</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/>Индивидуалки в Краснодаре</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru/massage-salons/>Массажные салоны Краснодара</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/vyezd/>Выезд шлюхи в Краснодаре</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/1000-rubley/>Дешевые шлюшки в Краснодаре</a>
<a href=https://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/znakomstva/>Интимные знакомства Краснодара</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru>Проститутки в Краснодаре</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/>Индивидуалки в Краснодаре</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru/massage-salons/>Массажные салоны в Краснодаре</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/vyezd/>Выезд индивидуалок в Краснодаре</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/1000-rubley/>Дешевые бляди в Краснодаре</a>
<a href=http://prostitutki-krasnodar.ru/individuals/znakomstva/>Интим знакомства в Краснодаре</a>