Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ha ha he he

 

Talán kár is elmesélnem még, semmi sem biztos. Szót sem érdemelne az a vacak bicikli, de bosszant. Egész nap csak arra gondolok, hogy valaki most jót röhög rajtam. Tegnap estefelé is addig-addig piszkált a dolog, hogy kimentem a széles út mellé - a trafik mögé -, mintha valakit várnék. Pedig fenét! Egy gyereket lestem, mert mondták, hogy egy barna fiúcskát láttak villogni az én kedves öreg járgányommal. Az eső szerencsére már elállt, még egy-két csepp, de semmi komoly. Az asszonyok sem álltak már be az eresz alá, ki-kiballagtak az út közepéig, lesték a buszt, ami az embereiket hozta a szomszéd faluból. Mint segédmunkaerő nyűtték ott magukat.

Nekem még nem volt szerencsém, se egy  biciklis, se egy árva gyalogos nem jött arra, de az asszonyok mintha felélénkültek volna, egyikük az út közepén állva kiabált vissza emezeknek.

- Asszem egyikük jön!

A busz kitett egy emberkét a jó kétszáz méterre levő megállónál, úgy látszott, ez a járat nem is akart keresztülmenni a falun.Elég sötétes volt már, egy dülöngélő alak látszott távolabb, lassan, de közeledett.

A kicsi sovány, mintha nem is érdekelné, hogy jön e valaki, egy ablak felé lesett félszemmel, a kezét kicsit  felemelve zongorázott az ujjaival. Engem ez nem érdekelt, tőlem csinálhatja! Bár lehet,  észre se vette, hogy ott vagyok.

Lassan közeledett az alak, de mégis elvergődött több, mint félútig. Szegénykém nagyon megszívhstta a kobakot! Mit látott, mit nem, nem tudom, a marhája egyenesen neki a pocsolyának.

Az asszony, aki közelebb volt hozzá, kiabált.

- Kerüld ki te hülye, mit gondolsz, ki fogja kimosni a cuccodat?

Az ember erre felkapta a fejét, elkezdett hátrálni a sárban és... úristen! Hanyatt esett a szerencsétlen. Akart felállni, négykézlábra is próbált, de mindig visszaesett.

- Bele ne egyen a fene má' no!

Amint odaért az assszony,  próbálta kitalálni, melyikük embere szerencsétlenkedik ott, de nem tudott semmit sem kivenni a sárgombócból. Másikjuk a járdáról kiabált neki.

 - Melyik az Zsuzsi?

- Mittom én!

- Nézd má' meg no!

Amaz kicsit tétovázott, majd határozott mozdulatokkal kigombolta a "sárgombóc" nadrágját. Nézte, tapogatta, majd kikiabált emennek.

-  Ez nem az én uram!

A másik is erőt vett magán, és bokáig a sárban taposva szemügyre  vette azt a nadrágot. Belenyúlt, matatott kicsit és határozottan kijelentette.

- Ez tényleg nem a te urad!

Már a harmadikjuk is ott serte-pertélt, lesett, lesekedett, mire odaengedték, hogy ő is szemlélje már meg a jövevényt. Először a fejét nézte méla undorral, majd a bevált módszerrel próbálkozott ő is. Csuklóig bent  a keze, messziről nem láthattam az arcát, de a beszédét tisztán értettem.

- Ez nem is falunkbeli!

Ekkor robogott el egy bicikli előttem, majd' hogy el-nem ütött. Nagyon gyanús volt, ahogy a sárvédő zörgött, ahogy reccsent a kátyúban az egész. Lehet, hogy tudom, ki ült rajta!

Meg lesz az, de ma már sötét van, nem várok tovább. Látom, az asszonyok még maradnak, várják a másik buszt. Az "új-embert" kifektették a fűre, és mondták, mind a hárman egyszerre. Így már négyen nem értettük, hogy ki mit mond.

De legalább tudom hogy a szomszédom fia az, aki majdnem elütött.

Juhéééééé kis elégtétel!

Ez kell nekem!

Ez! Egy kis só!

Ugye kedves olvasó?

 

Cikkek

ez csak vicc

2008.01.18

átdolgozott vicc

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: ha ha he he | Hozzászólások: 1