Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mégsem leszek én

Kovács Károly

 

Mégsem leszek én

 

Király! Porcelánboltomba ne járj,

hurkot se dobj egyetlen soromra!

Nem vagyok szárnya vesztett pillangó,

 ki kottádból féregdalt  motyogna.

 

Pávatáncod döngeti falaim,

a mannát, mi járna,  mind felfalod.

Torz ölelésed is csak arra jó,

hogy zsebembe láss, s vedeld italod.

 

Vissza a jogot, mit rád ruháztam,

rózsaszín ködöd bűztengere fojt!

Remélve menekül a szorgalom,

és könnyet ejtve hagyja el a hont

 

Bár paragrafus döfi lelkemet,

jövőm sem csillan, mégsem leszek én

soha,  eszelős önkénytől űzve

vitézcsomó, a halál péniszén.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.