Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Oly nehéz már

Oly nehéz már

 

Oly nehéz már szépet írni,

agyam is csak szürke verem,

 az üres lapot maszatolom,

betűt vetnék, azt se merem.

 

Szavak, szavak egymás után,

ha viszonyuk nincs, akkor minek?

ember-folyam, csak önmagáért!

szentelt ostya akkor kinek?

 

A zene zörög, a húr csak sikong,

szakad foszlik minden fonál,

hamis törvény a kapaszkodóm,

 kincseim is, széthullnak már.

 

...de...de ha a fonalat újra sodrom,

húrt hangolok, vízre szállok,

vihet a szél, vigyen is hát!

viharon túl, szebbet várok.

 

 

2009.03.01

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Oly' nehéz már

(Maja, 2009.08.14 21:09)

Szépet írtál és megfogalmaztad mindazt, ami egy írogató emberben felötlik néha.
Kinek?
Minek?
Tetszik az optimista befejező rész.
Gratulálok.