empatia-telepatia

Önjelölt „papok” lengetik a zászlót,

csillog a kondér, fő az eszmeleves,

 hús is lesz belé,  hangzik el a zárszó,

tódul a nép, a hatás döbbenetes.

Gát szakad, önérzetet sodor az ár,

már új mércével méretik az erkölcs:

ki szalutál, arra fényes élet vár…

mosolyogj és tapsolj, az lesz most a bölcs!

…de kétség lobban, a taps is megreked,

az ígéret földje ígéret marad,

kialszik a vágy, a bú lesz kedvesed.

Hová lett az álom, munka sem akad…

Lent az alvégen vetnek és aratnak,

minek ide szó, peregnek a magvak.