Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakmák közt botorkálva (próza)

2008.12.07

 

            Nehezen tudok az óvodás lét hatása alól menekülni. No, nem az én dicsőséges ovis eseteimről van itt szó, mert én csak egy napig voltam majdnem óvodás. Még az „átkos" rendszernek, az átkosabbik felében lettem volna  tagja, a rohangáló gyerekhadnak, de sajnos őket  a kerítésen kívülről leshettem csak, mert amikor rákérdezett szegény anyám, hogy járhatnék-e én is, akkor derült ki, valami nincs rendben velem.

            Osztályidegen voltam!

            A szegénység nem jogosított fel, hogy a nemesebbik osztálynak, annak a fenenagy munkásosztálynak a tagja legyek, vagyis a szüleim. A kapa, a kasza, az nem volt „munkásos", a sarló is csak azért, mert olyan hold alakú volt és passzolt a csillaghoz. A kalapács az igen! Azzal nagyot lehetett ütni, messze hallatszott.

            Hogy is keveredtem el, ilyen messze  attól, amiért tollat fogtam a kezembe?
            Ez kicsit vidámabb, bár legalább annyira érthetetlen néha, mint az a bizonyos – ...izmus. A közelmúlt történéseiről akartam én beszélni, mert  a nagyokos unokám olyan sokszor késztetett ámulatra. Időnként lopva szétnézek, nem látja e valaki, ahogy sejtelmesen elmosolyodok, ha egy-egy vele kapcsolatos történetecske eszembe jut.

            Azok is bámulatos esetek voltak, ha az óvodában  két gyerek náthás lett, akkor harmadnapra én is. Már az egész óvoda átesett a bajokon, amikor nekem kezdett lejjebb menni a lázam és kevesebb zsebkendő kellett. Azt hiszem, túl öreg vagyok ezekhez a modern, alkalmazkodó, jól átképzett vírusokhoz. Egy pár évvel ezelőtti, még megfejtetlen esetről szólnék inkább most.

            Egyik esti fürdőzés előtt történt, hogy a gyerek észrevette: Kilyukadt a zoknim. Nézett rám mikor húzom már le, majd nyúlt is felém, adjam  már!

            – Add csak ide! – mondta.

            – Míí? ...ne már!

            – Add! Amíg letussolsz, megvarrom.

            – Te?

            – Én hát, mutasd csak! – és a félmeztelen ötéves nagyfiú már húzogatta, nézegette a zoknit, rajta a lyukkal.

            – Tanultatok varrni az óvodában? – kérdeztem visszafogva a nevetésemet, mert isten őrizz, hogy  csúfondárosan hangozzék.

            – Nem! Én tudok varrni.

            – Ki tanított? Valamelyik mama mutatta?

            – Nem!

            – Hát ki?

            –Senki! Én mindig tudtam varrni.

            Ha én most itt elnevetem magam, akkor valamit nagyon elrontok, éreztem! 

            Míg én a zuhany alatt voltam, néha bekiabált.

            – Nincs másik ilyened? Mindegy mi, hozhatod.

            Törölközés közben néztem a mozdulatait. Mintha egy varrónő kezeit látnám. Amikor végzett úgy dobta elém a művét, mint a nagyok, akik egész nap ilyennel foglalkoznak.

            – Ha van valamid, amit meg kell varrni, csak szólj!

            Emlékszem, csak néztem-néztem, kezében még ott a tű, lóg a cérna belőle.

            Még varrogatott ennek-annak, mert híre ment a tudományának. Néha gombot is varrt  fel. Hogy végződött ez a kiruccanása a varró szakmába nem is tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik még rá. Új vizekre evezett, mert már nagyfiú. Most gyertyát készít, mártogat. Igaz, a legutóbbi balesete óta nem olyan magabiztos a kézművesség terén. A hólyagok már kezdenek beszáradni a kezén. Én megpróbálom a matematika, a csillagászat, az irodalom felé irányítani, bár az űrhajózás is szép foglalkozás! Annyi szép szakma van még.

�g �7�n��� .

 

 

            Még varrogatott ennek-annak, mert híre ment a tudományának. Néha gombot is varrt  fel. Hogy végződött ez a kiruccanása a varró szakmába nem is tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik még rá. Új vizekre evezett, mert már nagyfiú. Most gyertyát készít, mártogat. Igaz, a legutóbbi balesete óta nem olyan magabiztos a kézművesség terén. A hólyagok már kezdenek beszáradni a kezén. Én megpróbálom a matematika, a csillagászat, az irodalom felé irányítani, bár az űrhajózás is szép foglalkozás! Annyi szép szakma van még.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.