Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szüret

Szüret

 

Kora ősznek kegyelt napján, hűs hajnalon,

István gazda gondja vidám e szép napon.

Édes szőlő várja a sok szüretelőt,

férjet, sógort, asszonynépet, víg szeretőt.

 

Gazdauram lovat vezet, bé is fogja,

a szekeret edényekkel félig hordja,

boros üveg lett az éke  saroglyának,

indulni kell, fel is készül a vágtának.

 

Asszonynépek kucorogva ülnek hátul,

ugrik a ló, dűlőúton végig száguld.

Ráz a szekér, a hangulat igen nyafka,

a bánatát szüreti nép mind kiadja.

 

– Megcsalt engem a szeretőm, mi lesz vélem?

Belehalok a szégyenbe, túl nem élem! –

Jajveszékel a kis Julis, könnye hullik,

kedves hangja reménytelen meg-megcsuklik.

 

– Ne is mondjad, Kisjulisom, vannak bajok,

külön alszik az én uram, lelkem vacog! –

Mári néni titkát osztja, nagy a bánat,

átszakít a panaszkodás minden gátat.

 

– Lova döglött a sógornak – szól egy néni,

– hitehagyott lett a Kálmán, rossz ránézni,

tromfol Róza, majd melleit igazgatja,

átkozott út kátyúival kiforgatta.

 

Erzsók asszony fészkelődik, fara fájdul,

kézzel matat, mi nyomhatja a szénábul.

Borosüveg ott a ludas, nyakon fogja,

arca vidul, búját-baját messze dobja.

 

Tele üveg útnak indul körbe-körbe,

nem kell oda, sem a pohár, sem a bögre,

vidul a dal, a bánatot messze űzi,

így  lett vidám, szépen is szól, azt betűzi.

 

„– Boldog leszek, fütyülök én minden rosszra,

nem nézek már a legényre csak a borra.

Küldd  a butykost asszonypajtás újra körbe,

úgyse nézünk mi már máma a tükörbe.”szuret.png

 

István gazda kíváncsian fordul hátra,

nyílott is a kancsal szeme igen tágra,

mert az üveg ott lent hever kiürülve,

nótaszótól  a rossz sors is megbékülve.

 

Szőlőhegyen a menyecskék széjjel néznek,

szólongatnak: – ne fogd ki a lovat kérlek,

vágtass vissza az üveggel, töltsd meg újra,

cigányt is hozz, ki a nótát nekünk húzza!

 

Serénykednek, jó ritmusa van a dalnak,

minden edényt délidőre tele raknak,

kitapossák a bogyóból mind a mustot,

meg is kapják gazdájuktól a szép jussot.

 

Messzi múltban született mind a nótájuk,

emlékezet megőrizte minden bájuk.

Szőlő hegyről száll a hangjuk szellő hátán,

– Szépül a nő a jó bortól, ugye, drágám?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.