Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tétova dal

 

Kovács Károly

Tétova dal

Néha álmodom, hogy járok a fényben

tétova búval, ártatlan szerényen.

Én a cseppnyi még árnyékot sem vetek,

de máris fújjolnak nyegle emberek.

Nem irigylem fényük, sosem volt erényük,

mégis én vagyok álmaikban rémük,

mert tollam alatt a vékony  cikornya

kietlen lelküket vallatóra fogja.

De inkább mégse, mert csak röhög a válasz,

víg drogvigéc passzusokat nyálaz,

törvényeket lövell, s ha nincs régi,

gyárt újabbat, mely páncélingként védi

 

Hagyjuk a rivaldát, hamis a fénye

nagy izzó tűz, ’mi a miénk, az kéne!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.