Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vigye a tűz 1

2012.11.08

 

Vigye a tűz

/Egy most íródó regény részlete/

 – Végre már, két nap után! – fogadta Gróner.

– Tegnap üzentem, hallhattad.

– Azóta remélem megoldottad.

– Mintha a föld nyelte volna el őket.

– Olyan nincs! Ráállítsam a léhűtőket, hogy nézzenek kicsit körül? Kórházak, hotelek, wellnessek, templomok, fogdák! Azok még az egérlyukba is benéznek, ha riadóztatom őket.

– Ne! Még kár volna felhajtást csinálni ekkorka probléma miatt. A türelem mindig meghozza a gyümölcsét.

– Arról a rengeteg lézengő emberről mit hallottál, akik a négyes körzetben bóklásznak?

– Semmit. Nem hiszem, hogy a felügyelőséghez tartoznak, mert arról hallottam volna, ha környékbeliek lennének. Honnan tudod ezt?

– Tegnap felküldtem Mrázikot mielőtt veled találkozott volna, ő látta a sok sétafikáló embert.

– Lehet, hogy viperafészkeket keresnek, kell nekik a statisztika miatt. Emlékszel, tavaly is próbálták finomítani az öko-térképüket, akkor is egész sereg baktatott a homokban és jegyzetelt.

– A tavaly az más volt. Az Istennek sem tudok az új hatalom embereivel szót érteni. – ezt szinte csak úgy magának mormolta Gróner. – Honnan tudod, hogy nem a környékbeliek vannak kint a terepen?

– Az asszonyok beszélték bent Túzokházán, amikor edényügynöknek adtuk ki magunkat. Egymástól kérdezgették, kik voltak azokkal a kisbuszokkal hajnalban, mert, hogy nem turisták az biztos.

– Kivel adtátok ki magatokat? Egyedül csinálsz mindent úgy tudom. Nehogy a nyakamra hozz valakit.

– Semmiség az egész. Egy lányt kértem meg, hogy jöjjön, furikázza végig velem a napot, kifizetem neki az átalányát.

– Miféle lányt Kisdiákom? Van neked eszed?

– Aki hétvégeken a Birkaméti úton szokott kint lenni. Mit gondolsz, olyan egyszerű álcáznia magát az embernek, ha többször is vissza kell mennie ugyanarra a helyre? Meg hát, ha már fizettem a napját…

– Azt hiszem, holnap elengedem Fredet, pihenje ki magát. Már napok óta nyúz, hogy mehessen. – váltott témát Gróner.

– Ki fogja elkísérni? Egyedül annyira gyámoltalan.

– Neked van dolgod most, gondoltam az olasz futár maradhatna még egy hetet.

– A balatoni villába megy?

– Persze, ott lakik az olasz a kisebb szárnyban, örül, ha maradhat. Nem lesz sok dolga, csak figyeli ezt a mi kis balfácánunkat.

– Gondolom ott van a szomszéd is a…

–  Csitt – pisszentette le Gróner, mert nyílt az ajtó, Szalenka lépett be.

– Szalenka drága, ha Fred elmegy pár napra, át tudod venni a munkáját? Mármint úgy értem a belső labort.

– Oda engemet már másfél év óta nem enged be, csak részfeladatokat ad, de úgy összefüggéseiben nem enged betekintést a dolgaiba.

– Ezt eddig nem mondtátok. Azt hittem minden lépést közösen terveztek meg.

– Nekem elég, ha sikerül pontosan végezni a munkámat, az ő agyament ötleteitől távol tartom magamat.

– Szép kis házaspár vagytok – csípett Szalenkába Gróner.

– Házaspár? Ezzel? – mutatott a labor felé. – Esetleg a rosszul sikerült kölyköm, akit időnként jól el kell vernem.

– Neked kölyköd?

– Igaz, még kölyöknek sem kell. Elegem volt mindenféle kapcsolatból. Ez a világ nem az én világom. Úgy látszik ide születtem, de mégis örökre idegen maradtam. Dolgozom és slussz.

–Ahhoz mit szólnál, ha a Gyuszit is beavatnánk, és mint belső ember, több bizalmas dologról is tudna. Így mindig bajban vagyok, ha valamelyikünk távol van, mert nincs aki a biztonsági kamerák képeit is figyelje, meg jó lenne, ha futárként is néha elküldhetném.

– Az nem való a belső körbe – tiltakozott Szalenka. – Nem elég komoly, meg… meg túl sok a kinti kapcsolata is. – Látszott rajta, fel van készülve, hogy körömszakadtáig tiltakozzon.

– Pedig mint kertész nagyon alapos.

– Hagyd meg annak, aminek született, álmodozó csibésznek.

– Nem gondoltam, hogy ennyire bizalmatlan vagy vele.

            Azt az embert nem rontod meg – futott végig Szalenkán. – Csak még ez a két év elteljen csendben. Ha van Isten, eszébe sem jut ennek a mindenható úrnak, hogy akkor letelik a büntethetősége azokak az őrült perceknek, amik rabbá tették. Az a rothadt éjszaka! Miért is hozta haza akkor Apa azt a sok pénzt, ráért volna másnap reggel is kivenni a bankból. Szegény Anya is mennyire ideges volt, szinte kiabálva olvasta a fejére, „A méltóságos úr most is inkább a haverokkal kártyázik". Gabrusra gondolt, akit az első perctől kezdve utált, nem tudott bevenni. Amióta meg náluk lakott, végképp elromlott a kapcsolata a szüleivel... Várt, várt és akkor kopogtak. Annyira ismerős volt az a kopogás, hogy azonnal ment ajtót nyitni. Alig fordult a kulcs, máris olyan erővel lökték be az ajtót, hogy ő a szembe lévő ajtóig tántorgott és a küszöbben megbotolva esett be a másik szobába. Máig sem tudja, hogy került a kezébe Apa vadászpuskája – mindig a szekrénybe volt bezárva, de akkor valahogy mégis ott volt. Csak megijeszteni akarta a három maszkos embert, de amikor a látta, kést szorítanak Anya nyakához, azonnal lőtt. Először a késes arcába lőtt, aztán a másikba, aki megtántorodott a dörrenéstől, majd hirtelen pisztolyt rántott és estébe lőtt felé. A harmadik akkor már a másik szobában volt. Azóta sem tudja hogyan sikerült olyan gyorsan újratölteni. A bejárat felé hátráló harmadik, aki az Apát ölelte, csupán a szoba közepéig jutott, amikor ő eszelős hangon ráüvöltött „dobd el a kést!" Nem dobta, hanem dühösen ordított vissza „lőj, ha az öreget ki akarod nyiffantani"… és ő lőtt. A férfi lábába lőtte az elsőt, a másodikat akkor, amikor az hirtelen kihajolt oldalra, a combjához kapva. Szétfreccsent a haja.  Amikor a kórházban mondták neki, hogy Apának semmi baja, a vágást a nyakán két hónap múlva már el is felejti, akkor hallotta meg, hogy jönnek fel a lépcsőn a rendőrök. Behúzódott a fogason lógó kabátok mögé, majd amikor elmentek mellette eszeveszett gyorsasággal lefutott a másodikról, ki az utcára. Miért is futott akkor éppen Grónerhez? Talán mert ő volt az Atyaúristen az egész gazdaságban, tőle remélte, hogy majd segít a rendőrségen elmagyarázni, ez önvédelem volt. Gróner atyáskodva rejtegette néhány napig, biztatta; most az lesz a legjobb, ha velük megy Amerikába. Majd elcsitulnak a dolgok. Hónapok múlva ott kint tudta meg, hogy a három maszkos ember egyike, Gabrus volt.

Látta Grónert és a Diákot beszélni, de nem értett semmit belőle, csak az akkori hangok zsongtak benne. A rabtartó, és ez a különös figura, aki néha hónapokra eltűnik, aztán újra itt van, napozik a szobor tetején. Különös páros. Csak úgy hívják azt a szobrot, hogy avantgárd. Senki sem tudja, mit akar ábrázolni. Ha igazán meleg van, akkor meztelenül fekszik ott fent a vízszintesen, olyan, mintha része lenne a szobornak

– Szerinted a guccik mikor lesznek pontosan programozhatók? – Gróner kérdése rázta fel a mélázásból.

– Azzal készen vagyunk. A spray szelén és a magnézium arányával, negyedórás pontossággal beállítható.

– Fred azt mondta, kint a természetben nem mindig sikerül. Van, hogy kétórás késés is előfordul.

– Kint is ugyanolyan pontossággal pattan fel a levél erezete és bújnak ki a guccikák. Persze Fred mindenfélét kipróbál, talán azoknál kicsit más a helyzet. Múltkor valami pirosakat szidott nagyon. Lehet, hogy festi őket – mosolygott kényszeredetten Szalenka.

– Ja, hogy igen… igen, a bolondériájáról beszélhetett – Gróner kicsit megzavarodott lett, mint az áruházi tolvaj, akit sokáig követnek a polcok közt.

 

Az utolsó előtti nap

 

A busz monoton hangja nagyon álmosító volt, csak ritkán jött szembe jármű, olyankor felfénylettek a krómozott szerelvények, az ablakokon keresztül tolakodón erősödött a fény, majd hirtelen visszazökkent minden a csendes nyugalomba.

– A sofőr hal

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.